John Sandford magyar kiadójának, Laux Józsefnek (JLX Kiadó) a meghívására vasárnap érkezik Magyarországra. Héftőn a Mammutban és a Duna Plazában, kedden pedig az Árkádban és a Lurdy házban dedikálja könyveit.

A Davenport-könyvekből eddig 16 jelent meg, a 17., a Titkos préda most kerül utcára.

Sandford a hadseregben kezdett írni, és a hadsereg küldte el újságíró-iskolába is. Koreában is dolgozott, így azon kevesek közé tartozott, akiknek sikerült elkerülni Vietnamot. Utólag azt mondja, túl sokáig élt Floridában és túl sokáig volt újságíró. "Teljesen kiégve" felhagyott a főállású újságíróskodással, s 1996-ban regényírásba kezdett. Műveit kezdetben elutasították: az egyik regényt túl realistának találta a szerkesztő, a másikkal pedig éppen az volt a baj, hogy távol esett a valóságtól. Mégsem hagyott fel az írással, mintha biztos lett volna abban, hogy előbb-utóbb a kiadók hagynak fel az elutasítással. És lőn. Aztán egyik napról a másikra beindult a gőzhenger, minden kéziratát elfogadták, máig 22 könyve jelent meg. Sandford műveiben élesen elhatárolódnak jók és gonoszok; a Davenport-könyvek főszereplője egy minneapolisi zsaru, aki minden egyes bűncselekményt személyes ügyként kezel és akit megszállottan csak az ügy megoldása éltet. Sandford szerint Lucas Davenport amolyan Clint Eastwood-féle zsaru: "magas, gazdag, jóképű, kék szemű, Porschén jár, verekszik, fegyvere van, és nagy nőcsábász". Így, véli az író, nem nehéz az olvasóknál bevágódni. Sandford műveinek jó néhány fordulata az életből lett ellesve: újságíróként, íróként rendszeresen kijárt a rendőrségi helyszínekre. Sandfordot valóban az írás érdekli a legjobban: reggel tíztől hajnalig ül az íróasztala mellett.